Egy treasury-folyamat digitalizáltságát nem az dönti el, hogy minden lépéshez rendelkezésre áll-e valamilyen szoftver. Sokkal inkább az, hogy az adatok átjutnak-e egyik rendszerből a másikba anélkül, hogy valakinek fájlokat kellene letöltenie, feltöltenie és ellenőriznie.
A vállalat és a bank közötti kapcsolat ezért nem pusztán informatikai kérdés. A treasury működési modelljének része: itt találkozik az automatizálás, a jóváhagyási rend és a pénzügyi kontroll.
Mi hívta életre az EBICS-et?
Az EBICS – Electronic Banking Internet Communication Standard – a német bankszektor kezdeményezésére született. Elődjét, a BCS/FTAM szabványt úgy kellett az internetes működéshez igazítani, hogy megmaradjon a vállalati adatcsere biztonsága és több bankkal való használhatósága.
A fejlesztés 2003-ban indult, a szélesebb körű németországi alkalmazás 2006-ban kezdődött, 2008-tól pedig a német bankok számára kötelezővé vált a támogatása. Később Franciaországban is elterjedt, majd Svájc és Ausztria is csatlakozott a szabványt gondozó szervezethez.
A kiindulópont tehát nem egy új banki felület volt, hanem egy közös kommunikációs szabvány, amelyre a vállalatok saját pénzügyi rendszereiket építhetik. Ez a megközelítés ma is az EBICS egyik legfontosabb értéke.
Magyarország: bővülő elérhetőség, már hat nagybank
Az InFoRex rendelkezésére álló piaci információk alapján Magyarországon már hat nagybanknál érhető el EBICS-kapcsolat. Ez a hazai treasury-digitalizáció szempontjából fontos változás: a megoldás egyre több vállalat bankkapcsolati stratégiájában jelenthet reális alternatívát.
Mit ad önmagában az EBICS?
Kétirányú, automatizálható adatkapcsolatot. A vállalati rendszerből az utalási állományok közvetlenül továbbíthatók a banknak, a bankkivonatok pedig ütemezetten fogadhatók. A kézi fájlmozgatás így kiiktatható a napi működésből.
A vállalati jóváhagyási rendhez illeszthető működést. Az elektronikus aláírások támogatják a fizetési állományok ellenőrzött jóváhagyását. A konkrét kialakításnál a vállalati jogosultságokat, a banknál bejelentett rendelkezési jogokat és a rendszerben alkalmazott kontrollokat együtt kell kezelni.
Több bank egységesebb kezelését. A támogatott bankok egy közös vállalati rendszerhez kapcsolhatók. Ez lehetőséget ad arra, hogy a treasury ne külön banki felületek köré, hanem saját folyamatai köré szervezze a működését.
A lényeges különbség: az EBICS a kommunikációs csatornát biztosítja; az egyeztetést, a likviditási tervezést és a vezetői információt a hozzá kapcsolódó vállalati rendszernek kell előállítania. Az InFoRex esetében a bankkapcsolathoz az utalási státuszok követése és a kivonati tételek tervezett fizetésekkel történő egyeztetése kapcsolódik.
EBICS vagy SWIFT: hol jelentkezik a költségelőny?
A SWIFT vállalati bankkapcsolatként széles nemzetközi elérést és egységes kommunikációs csatornát kínál. Több országra és sok bankra kiterjedő működésnél ez komoly érték.
Közvetlen EBICS-kapcsolat esetén ugyanakkor a vállalatnak ehhez az adatcseréhez nincs szüksége külön SWIFT-csatlakozásra. Ebből adódhat a költségelőny: elkerülhetők a SWIFT-hozzáféréshez és adott esetben a kapcsolódó szolgáltatóhoz tartozó költségelemek. Ha a szükséges bankok EBICS-en elérhetők, ez kedvezőbb összköltséget eredményezhet.
Ez azonban nem egyenlő az ingyenességgel. Banki csatlakozási és havidíj, szoftver-, integrációs és üzemeltetési költség EBICS esetén is felmerülhet, de ez tapasztalatunk szerint nem összehasonlítható a SWIFT-kapcsolat kialakítási és működési költségeivel.
EBICS vagy PSD2: nem az a különbség, hogy lehet-e utalni
A PSD2 szabályozási keret, az EBICS kommunikációs szabvány. A gyakorlati összehasonlítás ezért az EBICS és a PSD2-alapú banki API-k között értelmezhető.
Vállalati környezetben a döntő kérdés inkább az, hogy a kapcsolat mennyire illeszkedik a tényleges működéshez: kezelhetők-e a kötegelt fizetések, hogyan történik a többes jóváhagyás, milyen visszajelzések érkeznek, és mennyi felhasználói beavatkozás szükséges. A PSD2-alapú banki API-k esetén fontos megjegyezni, hogy a vállalati bankolás esetén kiemelt jelentőségű kötegelt utalásokat az elméleti lehetőség ellenére legtöbb bank esetében nem támogatja. Az EBICS erőssége, hogy ezeket a speciális vállalati igényeket a kialakítása eleve figyelembe veszi.
A treasury számára a teljes folyamat számít
Az EBICS bevezetését ezért nem önálló interfészprojektként érdemes kezelni. A kiindulópont a kívánt működés legyen: honnan érkeznek az utalási adatok, ki hagyja jóvá őket, hogyan követhető a banki átvétel, és miként kerülnek vissza a kivonati tételek az egyeztetésbe és a likviditási előrejelzésbe.
A valódi eredmény a biztonság mellett az emberi beavatkozás minimalizálása lesz
